Nem akarom elkiabálni, de.
Van ez a mánia kies
székesfővárosunkban, hogy mihelyt leesik öt centi hó,
lapáttal-seprűvel vonulunk az utcára, miután pedig elkapartuk a
hóréteg nagyját, jóóóó vastagon leszórjuk a járdát sóval.
Na jó, a belső kerületekben legalábbis így történik minden
télen. (Más tészta, hogy a letolt hó a járdaszegély mellett
végzi, tehát az úttesten gyalogosnak átkelni csak helikopterrel
lehetséges, vagy halászcsizmában átvágni az útszéli
hóakadályon, de ezt most hagyjuk.)
A sószórás az azért is jó, mert
A) mínusz 6 fok alatt úgyis teljesen
hatástalan
B) tönkreteszi a növényzetet (amiből
úgyis olyan sok van a belvárosban...), a cipőt/csizmát (ami –
mint tudjuk – olcsó holmi...) illetve a kutya lábát. A só
piszkosul tud ám marni, és rossz nézni, ahogy az állat egyszerre
mind a négy mancsát szeretné a levegőbe emelni, miközben
szánalmasan nyüszít, mert fáj neki.
Pár éve kijött egy rendelet,
miszerint sót szórni a járdán tilos. (Talán a növényzet
védelmére hivatkoztak a megalkotói.) Tavaly ezt még amolyan
ajánlás-számba vették a háztulajok és gondnokok. Tudom, mert
pontosan le lehetett mérni Lavinán, hogy melyik az a ház, ami
előtt só van leszórva, és melyik az, ahol valami más. Az arány
nagyjából 50-50 százalékos volt. Ezen a télen viszont csoda
történt, esetleg a rendelet eljutott végre mindenkihez, netán
elfogyott a pincében tartalékolt só – mert nem sóznak!
Egyetlenegy alkalommal és helyen jártak a kutyák kozáktáncot, se
előtte, se utána.
Ezúton is köszönet mindenkinek, aki
a zeolitot választotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése