II. A mindennapok - 44.

Kissé unalmas már mindig arról írni, hogy az állat mit és hogyan evett fel, de Chris ezúttal dupla pontos akciót hajtott végre, így talán érdemes elregélnem az esetet.

Első pont. Én voltam hülye. Tény. Nyitva felejtettem a konyhaajtót. De ki gondolta volna, hogy közvetlenül evés után (a kajájukat készítettem össze a konyhában, így maradt nyitva) a kismocsok beoson, és nyomtalanul eltünteti azt az – idézem – „hatalmas adag tojásos galuskát, amit apádnak készítettem ki”. Előtte vagy utána a kakaóporba is belekóstolt, de az nem ízlett annyira, mert csak összenyálazta, és a felét otthagyta. Kivételesen tettenértem, és természetesen nagyon-nagyon leszidtam.

Duplázás. Fél órával (de lehet, hogy csak 15 perc volt) később hallom, hogy valaki nagyon szidja az állatot. Mikor megérdeklődtem, mi van, kiderült, hogy:

1. Tesómék bevitték magukhoz a szobába az ebédet (fentemlített tojásos galuska).
2. Fél percre kimentek a szobából, és nyitva hagyták az ajtót.
3. A többit el lehet képzelni...

Chris hasa most olyan, mintha egészben lenyelt volna egy labdát, és folyton az elefánt és az óriáskígyó esete jut róla eszembe a Kisherceg-ből. És a sors igazságtalansága: röhög, viháncol, és egyáltalán nincs rosszul...