2013. április 21., vasárnap

II. A mindennapok - 47.

Rámszóltak, hogy mindig csak a rosszat írom meg a kutyáról.

Ez azért van, mert bár nagyon szeretem, az ömlengős-csöpögős műfajban nem vagyok otthon. És lássuk be, valahol unalmas arról írni, hogy az eb milyen kis angyal. (Pedig – be kell vallanom – sokszor az...) Bezzeg az, hogy milyen alávalóságot követett el már megint, na AZ izgi téma!

No de legyünk tárgyilagosak, és mondjuk el Chris-ről, hogy amikor éppen nincs megrémülve, olyankor egy igazi ágyba-plüss bújós hízelgőgép. Imád felkapaszkodni az emberre azokkal a hosszú, vékony, pókszerű lábacskáival – ilyenkor odadörzsöli a fejét a gyomortájékomhoz, majd jól összenyálazza a nyaktájékomat. A másik, amit imád (és még horrorisztikusabb látvány), az az, hogy hanyatt fekszik a földön, tekereg, mint egy ambiciózus giliszta, simogattatja magát, és közben kéjes morgásokat hallat. A következő képek ezt illusztrálják, megtekintésük csak erős idegzetűeknek ajánlott!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése