A kutya ma nem kapott enni. Mármint tőlem.
Előzmények:
Épp lépek ki a munkahely kapuján,
amikor csörög a telefonom. Anyukám hív, hogy hazafelé ugorjak
már be a kínai gyorsétterembe, és vegyek valami ennivalót, mert
Chris megette apám egész ebédjét. Óvatlan módon ugyanis a
tűzhelyen hagyta. (Oké, az óvatlanság inkább ott történt, hogy
nyitva maradt a konyhaajtó, de a hűtőben azért még a csodakutyánk se
kereste volna az aznapi betevőt.)
Folyomány 1.: Chrisnak gyakorlatilag
eltűnt a horpasza, és nagyon-nagyon megfontoltan mozog.
Folyomány 2.: Amikor feladtam rá a
délutáni sétához a nyakörvet, feltűnt, hogy a feje két
oldalát, a jobb fülét és a vállait valami rászáradt anyag
borítja. Mivel az aznapi menü húsgombóc volt paradicsommártással
és krumplival, nem volt nehéz azonosítani a titkokzatos trutyit
(segített az intenzív paradicsomszag is). El se akarom képzelni
azt a jelenetet, aminek következtében a kutyának a válla, a feje,
de még a füle (!) is szószos lett...
 |
| Chris dagadtan |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése