Ma elmentem vásárolni.
Állateledel-nagykerbe. Azt most hagyjuk, mennyit költöttem el
játékra, világítós nyakörvre és jutalomfalatokra – bizonyos
esetekben az elme védelmezi önmagát, és törli a sokkoló
emlékeket. Viszont amíg távol voltam, valaki nyitva hagyta a
konyhaajtót, és Chris…
Na igen. Lehetett volna rosszabb is.
Leránthatta volna a félig főtt töltöttkáposztát a tűzről.
Vagy belecsócsálhatott volna a kiolvadásra váró halszeletekbe.
Szerencsére „csak” a múltkori sült kolbász gondosan eltett
zsírját találta meg.
Mire hazaértem, már minden lezajlott.
Megette, kiokádta, fel lett utána takarítva, le lett üvöltve a
feje. Azóta anyukámat kerüli.
Egyéb következménye nem lett a
dolognak, pedig tartottam tőle. Három évvel ezelőtt valami
hasonlót Lavina is eljátszott, csak ő halas olajjal. Ő nem úszta
meg ilyen könnyen: utána fél napig csak feküdt és nyöszörgött,
egyéb következményekről nem is szólva. Chris okosabb volt: a
gyorsabb és egyszerűbb utat választotta, hogy megszabaduljon a
tehertől.
 |
| A szóbanforgó zsír |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése