Járt nálunk vendégkutya. Lavina
természetesen egyértelművé tette, hogy itt ő a főnök a
háromból, ebbe az érkező bele is nyugodott. A délutáni
sziesztánál mindegyik behúzódott hozzám (miért is ne a lakás
legkisebb alapterületű szobájába zsúfolódjanak össze,
ugyebár), és itt-ott elhevertek szunyókálni. Egyszer csak valami
halk, de folyamatos berregésre figyeltem fel. Vendégkutya fekszik a
földön, mereven nézi Christ és berreg. Chris semmit nem változtat
a legtunyább fetrengő testtartásán – és visszamorog!
Határozottan kezdi otthon érezni magát. Vendégünk aprót moccan.
Lavina egyből talpon, és indulna rendet tenni, amikor elveszem a
kenyerét, és én teszek rendet. Micsoda csoportdinamika működik
itten kérem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése