Miért ne menjünk ligetbe sötétben?
Ma találkoztunk két kedves baráttal
(és kutyájukkal) a Városligetben. Sajnos csak úgy tudtuk
összehozni a közös sétát, hogy már sötét volt, mire kiértünk.
(Mellékszál: Chrisnek van egy új világítós nyakörve. Rémesen
hatékony, világít mint állat, és mivel a sötétben öt méterről
már nem látszik a kutya, csak a piros csík, kábé úgy néz ki
vele, mintha egy ufó szállna felderítőcikkcakkban a rét fölött.)
Minden jól ment egész addig, míg hazafelé indulván rá nem
tettem Chrisre a pórázt. A kutya megindult, és rántott egyet a
pórázon – ami azon nyomban elpattant. Chris elrohan, én állok a
hóba lógó zsineggel a kezemben, és nyomban elönt a hideg
veríték. Szerencsére Christ gyorsan vissza tudtam halászni, és
még mielőtt csúnyákat kívántam volna a pórázgyártó cég
egész igazgatótanácsának, megnéztem, mi volt a gond. A
bilétatartó karikába akasztottam a karabinert, a nyakörv karikája
helyett…
A kaland a bilétájába került (ami
valójában egy kulcsmegjelölő izé, az ésszerű takarékosság
jegyében), meg pár évbe az életemből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése