2013. október 7., hétfő

II. A mindennapok - 54.

Chrisnek valami érdemérmet vagy plecsnit kéne ajándékozni, "Kiemelkedő bátorságáért" szöveggel... Merthogy.

A reggeli sétáról visszatérve, az utcánkban a következő fogadott: előttünk kukásautó, amibe épp konténereket ürítenek, mellettünk a járdán sóderkupac két lapáttal meg a hozzá tartozó jómunkásemberekkel, a szembejárdán meg légkalapáccsal törik fel az aszfaltot. Lavinát persze teljesen hidegen hagyta az egész cirkusz, a jómunkásembereket azért megsasolta, hogy hátha ehető az, amit a kezükben tartanak, de úgy egyébként csak battyogott szépen mellettem. Szerintem őt ágyútűzben is csak az érdekelné, hogy megfelelően és kellően alaposan lepisilhesse a neki tetsző fűcsomókat.

Chris egy más kérdés, ő az a kutya, aki fél évvel ezelőtt egy mellettünk elsuhanó biciklitől úgy megijedt, hogy majdnem öngyilkosságot követett el, „Andrássy útra való kiugrás” módszerével. Ehhez képest most? Gyorsabb tempót vett, tény és való, de hol van ez már a pánikbaesős, se-lát-se-hall menekülési rohamtól! Látszott, hogy nem szereti a helyzetet, de nem vesztette el az önuralmát. Sőt: mikor a járdaszegélyhez értünk, rászólásra megállt!! És amitől aztán tényleg megérdemli azt az érmet: közben valami csattant mögöttünk, amitől össze is rezzent rendesen, de továbbra se szaladt világgá, állt szépen a járda szélén.

Hova jutunk… Most már tényleg gazda-érett az eb – már csak a potenciális gazdák hiányoznak.

1 megjegyzés:

  1. Hát tény, hogy Christ az "erdőből" (Népliget) a dzsungelbe, méghozzá a betondzsungelbe "hurcoltad", és ha ott immunis lesz mindenre, akkor mindenhol az lesz :) Sőt!
    Rengeteget fejlődött nálad, már tényleg csak a gazdi hiányzik!

    VálaszTörlés