Szerencsére a helyzet hétfőn csak annyiban változott, hogy a ligetben jóval visszafogottabban viselkedett, mint máskor (értsd: nem rohant, csak futott; nem a fejemig ugrált fel, csak a derekamig). Szóval látszott rajta, hogy nincs teljesen rendben, de az is, hogy komoly baja nem történt.
Valamint rájöttem (az esti séta alatt – na vajon miből...), hogy miért nézett rám olyan szenvedő képpel egész vasárnap délután. Nem a bordája fájt, hanem a hasa! Az a fél tepsi cukros süti, ugyebár...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése