Elmúlt. Ma, hajnali fél nyolckor még
nem voltam annyira ébren, hogy visszaemlékezzek rá: be kéne zárni
a szobám ajtaját, mielőtt elmegyek otthonról. (Alkatilag és
hajlamaimnál fogva a 10-kor kelő embertípusba tartozom.) Eredmény:
a nyomokból ítélve Chris járt az ágyon, a dohányzóasztalon és
legalábbis megpróbálta elérni az ablakpárkányt is – de csak
az előtte álló polcig jutott. A nyomok:
– odébbtolt cuccok a kisasztalon
– földre levert párna az ágy
mellett
– a tolltartó bögre és
szétszóródott tartalma a földön.
DE: semmi nem volt megrágva!!!! Ennyit
a neurotikus tünetnek elkönyvelt fiatalkori műanyagrágcsálásról.
Szerintem félévesen csak kísérletezett. Hogy később biztosan
felismerje, mi az, amiért érdemes kockáztatni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése