Ma elnéztem szegény kis Christ, ahogy
belapult a szekrény és az ülőgarnitúra közti résbe, miközben
én meg Lavina kevéssé elegánsan, de önfeledten gyömöszöltük
egymást a padlón. És elgondolkodtam. A kutya ugye sérült lelkű.
Gondoskodó szeretettel, megértéssel kell felé fordulni.
Biztonságot adó, elfogadó környezetet kell számára teremteni,
ahol magára találhat és összeszedhet egy kis önbizalmat. Ebbe
nyilván nem fér bele, hogy leüvöltöm a fejét holmi mákos
tésztafélék miatt. Tuti leromboltam az eddig nagy nehezen
kiérdemelt bizalmat, visszavetettem a fejlődésben.
Lelkiismeretfurdalásom van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése