Ma vettünk egy nagy levegőt, és
kimentünk a ligetbe. Lavina már rutinosan jár ide, tudja, hogy
ilyenkor havaj van, mert póráz nélkül rohangálhat. Benne meg is
bízom, hogy visszajön, ha hívom, de Chris más kérdés. Szakértő
tanácsára felkockázott virslit vittünk magunkkal, amiről
kiderült, hogy maga a csodaszer! Chris első szóra visszajön, meg
tudom állítani, ha épp elrohanna egy másik eb üdvözlésére, és
egyáltalán: mintaszerűen viselkedik!
Most láttam a saját szememmel is,
hogy milyen iszonyú gyors ez a kutya, és milyen könnyeden fut.
Hatalmas köröket írnak le a többi kutyával. Lavina hozzájárulása
az a játékhoz, hogy amikor Chris elhúz mellette, talpra szökken a
kényelmes heverésből, és ugatva utánarohan (persze esélytelen,
hogy egyáltalán megközelítse, nemhogy utolérje, még úgy sem,
hogy taktikusan a befutott ív levágásával próbálkozik –
mondjuk ha nem ugatásra fecsérelné az erejét, lehet, hogy kicsit
közelebb jutna). Egy idő után aztán feladja és visszafekszik.
Úgy felületesen elgondolkodtam rajta, hogy ha létezne kutya-ember
fordítógép, vajon milyen válogatott szitkokat hallanánk
ilyenkor…?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése