Megjött az új albérlő. A saját
kutya nincs oda az örömtől, de ellenségeskedés jelei sem
mutatkoznak.
Chris rémesen meg van illetődve,
félórán át csak körbe-körbe járt, mint a mérgezett egér,
mindent szemügyre vett, a farka lecsapva. Egyetlen tuti módszer
van, amivel meg lehet nyugtatni – az ennivaló megszerzésének
lehetősége felülír mindent! (Sötét események árnyékát veti
elő ez a viselkedésforma, de ezt ekkor még nem tudtuk, ártatlanul,
bizalommal telien néztünk a jövőbe…)
Kapott rágcsacsontot, elvonult vele a
neki kijelölt helyre, annak rendje és módja szerint becsócsálta.
Saját kutya ugyanezt a csontot lerakta a szőnyegre, melléfeküdt,
és gyanakvóan nézett mindenkire, aki a közelébe ment.
Hiába, a
létbizonytalanságban leledző, éhező proletár és a gyűjtögető,
jóllakott burzsuj…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése