Tehát az előző bejegyzéshez kapcsolódva:
Most már ott tartunk, hogy ha ez az édi-bédi cukifalat ebecske nem épp a vasárnapi ebédünket fogyasztja el, akkor csak rezignáltan megvonja a vállát mindenki, és megfogadja, hogy legközelebb jobban odafigyel a konyhaajtóra. (A múltkor is volt egy apróbb incidens a rántott levessel, de az ilyeneket már meg se említem…) A kutya kitartó munkával elérte, hogy magunkban keressük a hibát és ne benne.
Amit viszont nem értek (meg a család se): az utolsó grammig kinyalogatta a zsírt a serpenyőből. Ámde nem rántotta le a gázról! Pedig ráadásul a hátsó égőn volt (mármint a gáz ugye nem égett, hanem a hátsó gázrózsán, na szóval érti mindenki), és nálunk jó régi, nagydarab gáztűzhely van. Hogy hogyan tudott oda így felkapaszkodni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése