Végre idáig is eljutottunk, a kutya körmötlenítve lett. Mivel rólunk van szó, a dolog persze nem ment egyszerűen.
1. Kiválasztottuk a legrosszabb időjárást egy szabadtéri körömvágó-találkához.
2. A kutyák (a sajátot persze nem lehetett otthon hagyni, megvész a féltékenységtől) teljesen dilisek voltak.
A történést így kell elképzelni: Chris ácsorog egy padon a ligetben. Én fogom az elejét; önfeláldozó kozmetikus-közreműködőnk nyesegeti alul-hátul a körmét. Közben pedig mínusz tíz fok, zúg az orkán és potyognak ránk a faágak, szóval nagyon kalandosra sikerült. A kisasszony a körömvágást angyali türelemmel viselte (amit nem gondoltam volna), azontúl viszont... Hát, a kutyák nagyjából a legrosszabb arcukat mutatták. Fékezhetetlenül rohangáltak, mindent megpróbáltak fölkajálni a földről és hiába hívtam őket, tettek a fejemre... Ennyire azért nem szoktak idióták lenni. Tutibiztos a szél volt a felelős!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése