Összefoglalva: kibírtuk. A terv az lett volna, hogy Chris
majd eladja magát a látogatóknak – na ez nem annyira jött be, tekintve, hogy ha
valaki feléje közeledett, ő rémült tekintettel a szemében hátrált. Kivéve, ha
az illető kajával közelített: ez esetben annyit változott a koreográfia, hogy
először rémült tekintettel a szemében elvette az ennivalót, és csak azután
kezdett el hátrálni. Azért akadt pár kitartó rajongója néhány kislány
személyében, akik "nagyon aranyosnak" nyilvánították (egyébként az
is...), és addig-addig édesgették jutifalatokkal, amíg állításuk szerint
"már nem fél, mert nem akar elmenni". Hát... végülis a közeledő
kamion reflektorfényében kővé dermedő nyúl viselkedését is értelmezhetjük úgy,
hogy nem akar elszaladni... De ezt azért nem mondtam el a kislányoknak, mert
tényleg nagyon helyesek voltak, ahogy próbálták dédelgetni a kutyát.
Egyébként meg láttunk sok érdekes dolgot, dog-dancing
versenyt, trükkversenyt – ezekre nem neveztünk, tekintve, hogy a pacsiadás az
egyetlen, talán trükknek nevezhető dolog, amit tud. (Chris ellenkező nemű
hasonmása, a szintén blog-szereplő Bé viszont nevezett, és félelmetesen jó
volt! Talán számunkra is van még remény.) A szépségversenyen viszont részt
vettünk, de szerintem bunda volt, mert nem mi nyertük meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése